Három Bubnó

Bubnó Tamással, Lőrinccel és Márkkal az Isonban beszélgetett Mácsai János

MJ. - Egy ilyen 20. évforduló gondolom édes-keserű sütemény.

BT. - Persze, hiszen mennyire jó, hogy most már ennyi ideje működünk, másrészt jaj de sok is. Amikor elkezdtük 45 éves voltam, most meg 65 vagyok. És nyilván teher, hogy ebben az évben különösen sok feladat van (például számos interjú), de mindez jó is.

MJ. - Igen, feltűnően sok cikk jelent meg rólatok, a neten, és a nyomtatott sajtóban is.

BT. - Szerencsére! Tamás Dorka sajtós munkatársunknak elévülhetetlen érdemei vannak ebben. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert szeretek nyilatkozni, és természetesen mindannyian örülünk az érdeklődésnek. Amikor megalapítottam a Szent Efrémet, már nem voltam gyerek, de nem gondoltam, hogy az életem ekkora fordulatot vesz. Nem sejtettem, hogy ennyire népszerű, jól menő férfikar lesz, és ilyen sok embernek okoz örömet.  De szerencsére megmaradt az a fajta érzet bennem továbbra is, hogy a legjobb az egészben: próbálni. Nagyszerű, hogy vannak jó koncertek, sokfelé szeretnek bennünket, a koncert után finom vacsorákat kapunk, és sütit sütnek nekünk (hogy le ne fogyjunk), de a legfontosabb, hogy a belefektetett munka öröme megmaradjon.

          Fotó: ODPictures - Orbán Domonkos

MJ. - A 20 év nyilván szakaszokra osztható, de az utóbbi év egyértelműen új korszakot jelent, hiszen megnyílt az Ison, ami próbahely, előadó- és koncertterem, kávézó és találkozóhely is egyben. Mellesleg jórészt saját kezetek munkájával hoztátok rendbe, egyszóval otthonotok lett.

BT. - Igen, ez teljesen új élet. Korábban a Deák Diák Iskolában próbálhattunk, ahol bármennyi szeretettel is láttak minket, rengeteg zavaró körülmény volt. Úgy nézett ki: figyeljetek gyerekek, tanári koncert van az énekteremben, menjetek már föl a kémia szertárba. A kémia szertárban hamarosan laborfoglalkozás kezdődött, úgyhogy legyetek szívesek mégis próbáljatok a könyvtárban, és így tovább, néha egész délután. Mindeközben negyedóránként belecsöngetnek G-dúrban.

BL. - Hat éve volt a másik nagy váltás, lassan hetedik éve lesz ennek. Az a nyolc ember, aki most itt van , szigorúbbra vette a dolgot, és koncert-együttesből olyan profi társulat lett, amelyik sokkal többet próbál, mint amennyit koncertezik. Ez régebben gyakran fordítva történt. 12-14 fős állandó tagság volt, de jóval többen megfordultak nálunk, ami azért nem mindig tett jót a minőségnek. Most szigorúan nyolcan vagyunk, nem hívunk kisegítőt, inkább megoldjuk kevesebben, ha szükséges. A King’s Singerstől többek között azt tanultuk, hogy nem vagyunk betegek és kész.

BT. - Most az van a levegőben, hogy mindenki egyért, egy mindenkiért. Azért néha veszekedéssel és sértődéssel is jár mindez, mint bármely családban - amit nyilván főleg én produkálok, mert mégiscsak én vagyok a legnagyobb sértődős itt a társaságban, de egy nyugdíjasnak már joga van hozzá...

BL. - Elkezdett sokkal demokratikusabban szerveződő és működő együttessé válni a Szent Efrém és ez bizonyos folyamatokat erősen lelassít.

MJ. - Ez azt jelenti, hogy mindenki mindenbe beleszól?

BL.  Ha lefordítjuk valójában igen.

MJ. - És kié a döntő szó, ha szükség van rá? Vagy minden darabnak van egy felelőse?

BL. - Ha jól sikerül akkor volt felelőse, ha nem, akkor nincs. De viccen kívül, tényleg gyakran elosztjuk, melyik darabnál ki viszi éppen a prímet.

MJ. - Hogyan élitek meg a mai időszak fenyegető nehézségeit? Óhatatlanul begyűrűzik még ebbe a gyönyörű helyiségbe is a valóság, jön a villanyszámla, stb.

BT. - Olyan kihívások, előtt álltunk, és állunk most is, amelyekről fogalmunk sincs, hogyan végződnek. Volt a Covid, egyszerűen nem akartuk elhinni, hogy bezárunk. Mi úgysem leszünk betegek. Erre mindenki beteg lett.

BL. - Rengeteg a veszély, de nem veszünk előleget a bajra. A legfontosabb, hogy a rendszeres, szigorúan betartott munkarend jót tesz, legalább heti fix három napon próbálunk. De annyi fellépésünk van – évi 130 koncert – hogy nehéz ezt tartani. Statisztikailag heti 2,2/3-ad fellépésünk van a szezonban. Most már többet próbálunk, mint amennyit koncertezünk, és a próbák sokkal strukturáltabbak lettek, megvan az egyensúly.

BM. - Amikor otthagytam a popzenekart, amiben játszottam, akkor a két együttes összesen 170 koncertnél tartott, de két lovat ugye egy fenékkel nem lehet megülni, úgyhogy az Efrém mellett döntöttem. Azonban most már az Efrém önmagában is majdnem eléri ugyanezt a számot. És a rengeteg koncertezéssel töltött idő valójában a koncertezés minőségének a rovására megy. Idén azt hiszem, rájöttünk, hogy egyszerűen túltoljuk, mert ugyan a koncertezés a lételemünk, de szükségünk volt a több próbára. Pedig én kifejezetten utálok próbálni, sőt felvételeket is kell néha csinálni. Most is készül egy lemezünk a Fonó gondozásában „Kings & Queens” címmel.

MJ. - Az Efrém híres arról, hogy szívesen írnak nektek darabokat a kortárs szerzők.

BT. - Így van. Épp készülünk Szlovákiába, és többek között egy Faragó Béla által írt kantátát adunk majd elő. Esterházy János, az egykori szlovák parlament képviselője, a magyarság jeles védelmezője, mártír politikus emlékére készült, és Krakkóban is bemutatjuk majd.

Nem tudom, hány órányi zenét írtak már nekünk, de 24 órát biztosan végig tudnánk énekelni belőle.

BM. - Az Ison falait többször körbe lehetne tapétázni a nekünk írt kottákkal. Azért az fantasztikus érzés, hogy egy olyan együttesben lehetünk, amely ilyen szempontból benne van a zenei fősodorban. Megtalálnak minket, állandóan feladatot kapunk, és ezek által mindig egy kicsit tovább tudunk fejlődni.

BT. - De ez azért problematikus is, és részben magyarázat arra, miért kell nekünk ennyire sok időt együtt töltenünk. Az a jellemző, hogy írnak nekünk egy darabot, és be kell mutatni három hét múlva. Hiába természetes, hogy célfeladatok vannak, de ezalatt felelősen, jól megtanulni, begyakorolni egy új művet, az szerintem lehetetlen. Sokan csinálják, de akkor is így van. Sajnos erre a működésmódra állt rá a koncertélet, a kortárs zene meg végképp. Elszámolási határidő van a pályázati pénzekkel, elő kell adni a darabot időre. A legtöbb zeneszerző pedig szereti még az utolsó este is „érlelni” a művét. Na igen, Mozart sem volt éppen készen hónapokkal előbb.

MJ. - Mekkora része liturgikus szolgálat a Szent Efrém működésének.?

BL. - Kevés. Tíz-tizenöt liturgikus fellépésünk van egy évben, merthogy mi nem kötődünk semmilyen templomhoz, csak ott szoktunk énekelni, ahova meghívnak. De fontosak ezek az alkalmak, ugyanis ha liturgikus közegbe kerülünk olyan érési folyamaton megy át egy-egy darab, ami semmilyen próbán, vagy koncerten nem tud létrejönni. A Szent Efrém repertoárjának a gerincét képezi a pravoszláv és ortodox egyházzene. Ha az ember felületesen nézi, óriási meglepetések nem történnek ebben a viszonylag egyszerű zenei anyagban, de érezzük, még mindig van mit gyakorolni benne, és fejlődik is szerencsére, vagy legalábbis mi belül úgy érezzük.

MJ. - És mi lesz a 20 évfordulótok legfontosabb eseménye?

BT.- Hogy maradjunk a liturgikus közegnél, az október 29-én sorra kerülő fellépést említeném: visszatérünk a Szent István Bazilikába egy alkalom erejéig, és egy Aranyszájú Szent János liturgiát fogunk végigénekelni. Mind a három magyarországi görögkatolikus püspök jelen lesz, és egyben emlékezünk is egy korábbi, díszes liturgikus eseményünkre, amelyet az Eucharisztikus Kongresszus kapcsán rendeztek, és a Bazilika zsúfolásig megtelt. De szerencsére tele van a naptárunk, sok vidéki, és jónéhány külföldi koncerttel egyaránt. És persze próbálunk, próbálunk, itt az Isonban.

MÁCSAI JÁNOS