Lemezújdonságok Jordi Savalltól

Jordi Savall produkcióiból csak úgy árad a frissesség. Legyen szó akár régizene-játékról, akár a klasszikus és kora romantikus repertoár historikus előadásáról, a katalán művész interpretációi éppoly energikusak, meghökkentők és az újdonság erejével hatók, amikor karmesterként lép fel, mint amikor hangszerét, a viola da gambát szólaltatja meg. Igen nagy szerencsénk ezért, hogy Savall – nyolcvanegy éves kora ellenére – kiemelkedően aktív és termékeny szereplője a nemzetközi zenei életnek, a hangversenyek és a lemezkiadás terén egyaránt.

Muzsikusi pályafutását Savall csellistaként kezdte, ám útja csakhamar a gambákhoz és a régebbi korok zenéjéhez vezetett. Ez irányú tevékenységét a Svájcban, August Wenzinger osztályában eltöltött évei alapozták meg. Munkásságának egyik kulcsmozzanata volt, hogy néhai feleségével (Montserrat Figueras) közösen három olyan együttest is életre hívott, amelyekkel a mai napig intenzív együttműködést folytat: a Hespèrion XXI-et (1974), a La Capella Reial de Catalunyát (1987) és a Le Concert des Nations-t (1989). A három ensemble igen előkelő helyet foglal el a historikus előadói gyakorlatot képviselők sorában, korszakalkotó interpretációik terjedését pedig nagyban segíti az Alia Vox kiadó – Savall saját lemezgyártó cége.

Minden feltétel adott tehát ahhoz, hogy a katalán művész évente több új lemezzel előállhasson, és a régizene-játék szimpatizánsainak legnagyobb örömére meg is teszi ezt. Az elmúlt néhány esztendőben számos reprezentatív alkotást rögzített, közöttük Beethoven összes szimfóniáját, Haydn Teremtését és Bach Karácsonyi oratóriumát; ez a sor októberben Schubert két legismertebb zenekari kompozíciójával, a VIII. („Befejezetlen”) és a IX. („Nagy C-dúr”) szimfóniával bővült. E friss Schubert-felvételek igencsak gondolatébresztők, mindenekelőtt azért, mert a zenei történéseket a megszokottnál sokkal markánsabban, egyértelműbben, s úgyszólván csupaszabban tárják a hallgató elé. A gesztusok nyersek és élesek, a dallamformálás egyszerű és letisztult, a drámai folyamat világos és valóságos – a partitúrát a Savall vezette Le Concert des Nations ténylegesen életre kelti.

Jóllehet Savall nagy figyelmet fordít azon művek újraértelmezésére, amelyek a 18–19. századi műzenei kánon részei, munkásságában legalább ennyire jelentős szerepet tölt be a periféria: az elfeledett darabok újbóli felfedezése egyfelől, és a spanyol–katalán kultúrkincs népszerűsítése másfelől. Hogy a művész elkötelezett híve hazája zenéjének, azt december 9-én megjelent lemeze is világossá teszi, az ugyanis nem más, mint egy kisebb válogatásalbum a kora 14. századi Codex Las Huelgas repertoárjából. A La Capella Reial de Catalunya és a Hespèrion XXI előadásában a következő tételek hallgathatók meg:

Iocundare, plebs fidelis, cuius Pater est in celis

Audi pontus, audi tellus

Aeterni numinis

Kyrie, fons bonitatis

Gaude, Virgo, plena Deo

Alpha, bovi et leoni / [Domino]

Virgines egregie Virgines sacrate

Cum sint difficilia Salomoni tria

Virgo sidus aureum

O Maria, maris stella / O Maria, Virgo davitica / [In veritate]

Flavit auster

Amint azt a kiadvány alcíme (Bestiaire et Symboles du Divin) is jelzi, ez az összeállítás tematikus rendezőelven alapul. Savall ezúttal olyan darabokat rögzített együtteseivel, amelyek szövege valamilyen módon kapcsolódik a bestáriumokhoz, illetve Isten különféle szimbolikus ábrázolásaihoz. A felvételnek egyedülálló szépséget kölcsönöz, hogy hamvas, tiszta hangzásideáljával és bensőséges atmoszférájával fantasztikusan közel engedi a hallgatót a középkor világához, de nem nosztalgikus formában, hanem nagyon is hihetően és valóságosan. A legújabb Savall-lemez ezáltal igazán lélekmelengető, remek eszköze a világunkból és jelenünkből való pillanatnyi kiszakadásnak.

NÉMETH KIRA