Kecskés D. Balázs "kis" requieme

‒ Bár már nem pályakezdő, de még fiatal szerző Kecskés D. Balázs. Ebben az egész életművet tervezve még ifjú korban requiemet ír. Igaz, a cím Kis requiemet ígér, ami szokatlan jelző a műfajban. Hogy érted a „kicsiséget”?

‒ Nem szántam nagyszabásúnak. Bach Máté-passiója, vagy Jeney Halotti szertartása grandiózusnak és jelentősnek készült, én ennél a darabnál nem tűztem ki ilyen célt. A Honvéd férfikar több szerzőt felkért, hogy a 2021-es Pilinszky és az idei Petőfi emlékév közös alkalmából komponáljon számukra, s a műveket egy koncerten már 2022-ben elő tudják adni. Hangszerkísérettel is elláthattuk az énekelnivalót, én négy mélyvonóst alkalmaztam: úgyszólván vonósnégyest, de két brácsát, gordonkát és nagybőgőt foglalkoztatva. Többtételes, bő negyedórás kompozíció lett belőle, de kicsit nehéznek találták, így csak egy tételt tűztek hangversenyükre. Most a Budapesti Vonósok nagyobb együttesére írom át, a Szent Efrém Férfikar az Ars Sacra fesztiválon mutatja majd be ősszel. A felkérés szerint írhattam volna külön tételt a két költőből, de nekem érdekesebb volt összeillesztenem különféle világukat. A requiem szövegéből csak kis részleteket használok. Öt tételből áll a mű. A nyitótétel Introitusz, Pilinszky ilyen című versének részletére, a második a Kyrie, a harmadik a Lacrimosa, a negyedik Recitativo, az ötödik pedig Dona nobis… A kezdő Pilinszky-tétel szövege: „…ki nem fél közülünk? Ki ne félne, / midőn szemét az Isten is lehúnyja…” Ez alatt megszólal a „requiem aeternam”. Mintegy a requiem emléke tűnik elő a háttérből. A darab a Covid nyomott időszakában íródott, amihez nincs közvetlen köze, de a borongós hangulatot ez is fokozza. Nem tudom, más darabjaimat mennyire hallod borongósnak, de szerintem ez sötétebb színt képvisel disszonanciáival és színeivel. A Kyrie eleje Pilinszky Milyen felemás című verséből csak a „szégyen” szót önti zenébe. A „Kyrie eleison” és a „Szégyen” vegyül egymásba. Ugyanabból a Pilinszky-versből jön ide: „Hányféle szégyen és képzelt dicsőség hálójában evickélünk?” Ezután Pilinszky beszélgetéseiből veszek át egy mondatot: „Helyetted Narcisszuszt választottuk”. A Lacrimosa egy Petőfi-töredékkel indul: „Mögöttem a múlt szép kék erdősége, / Előttem a jövő szép zöld vetése; / Az mindig messze, és mégsem hagy el, / Ezt el nem érem, bár mindig közel.” Erre felel a „Lacrimosa dies illa” szöveg. A Recitativo részlet Petőfi Felhők-ciklusából: „Annyit sem ér az élet…” A Dona nobis visszahozza az Introitusz szövegét: ki nem fél közülünk. S erre válaszol a kivágat: „egyedül ő, (…) kit megöltek”. S elhangzik a „dona nobis pacem”. Pilinszky nagyon lenyűgözött engem, korábban is foglalkoztam vele, de most frissen hatott rám, újra olvastam minden versét, interjúit, jól esett ebben elmélyülni. Sokat jelentett az a két hónap, amit ezzel dolgoztam.   

‒ Mondhatjuk-e, hogy a latin és a magyar nyelv valamelyike elidegenítő szerepet tölt be a másikhoz viszonyítva? Netán a magyarban akarsz közvetlenebb lelki hatást elérni a hallgatóra, a „kőbe vésett” latin pedig egy más réteg? Valamiképp mint Britten Háborús requiemében a latin és angol nyelv rétegződése?

‒ Zeneileg nem erre megy ki a játék. A fragmentumok mintegy vázként funkcionálnak. Aki ismeri a requiem-textust, tudja, milyen jelentései vannak az adott utalásnak. Csak felvillantom, odateszem a megírt szövegek mellé.

‒ A mondanivaló, valamilyen történet a magyar szövegben kerül elénk, s időnként kilátszik alóla afféle alnyomatként a requiem hagyománya?

‒ Igen, ilyesmi. A befogadót orientálja a keretbe helyezéssel. A második tétel „szégyen” szava nagyon megfogott. Pilinszky is sokat beszél erről. Akkor olvastam Coetzee Szégyen című regényét, amelynek címe „Disgrace” (nem shame, mint Rushdie-nál). Bizonyos gondolatfoszlányokat, benyomásokat, szavakkal megfogott érzéseket a requiem egy-egy szavához rendeltem. Tömörnek gondolom a szövegkönyvet, megpróbáltam lehántani minden rétegét, ugyanakkor nem éreztem, hogy szoros rokonságot kellene találnom a magyar és a latin tartalmak között. 

‒ A kórus intonációjában érződik, hogy a magyarhoz, vagy a latinhoz kapcsolódik éppen?

‒ Például a kezdetén a magyar szöveget szárazon mondják, a latin sokkal folyékonyabb, melizmatikusabb.

‒ A hangszereknek milyen szerep jut a kvartett, illetve a vonóskari verzióban?

‒ Végig aktívak a darabban. Szerepük van a sötét hangzás megteremtésében, amivel erősítik a férfikar színeit. Nem kísérnek, hanem szerves részei a folyamatnak. Betegség miatt sajnos nem hallottam a kvartettes változat bemutatóját, így nem tudom, mennyire jött át a hangszeres anyag a nagyobb számú férfikar mellett, de transzparensnek igyekeztem létrehozni a faktúrát, hogy hallatsszon mindkét réteg. Nem kapnak azonos anyagot az énekes és hangszeres szólamok, hanem elkülönülnek.

‒ Szólók kiemelkednek a kórus szólamaiból?

‒ Vannak rövidebb szólók. A harmadik tétel elején például tenor szóló készíti elő a teljes férfikar belépését. A vonóskari hangszerelésnél az a kihívás, hogy a sötét, mély színek kizárólagosságát meg kell törnöm a hegedűkkel. Legszívesebben hegedűk helyett is sok brácsát használnék, de ez adminisztratív nehézség elé állítaná a Budapesti Vonósokat. Talán osztani fogom a mélyhegedűket, kiemeltebb szerepet adok majd nekik.

‒ Muszáj a teljes vonóskart használnod?

‒ Nem, talán még ez is lehetőség. Nem akarok nem praktikusat írni. A Fauré Requiem jó minta lehet, ahol bizonyos változatban nincs is hegedű, sőt, a végsőben is elhanyagolható a hegedű szerepe a brácsáéhoz viszonyítva – van is köze ahhoz az én darabomnak. Brahms Német requiemének első tételében sincs hegedű. Különösen szeretem a brácsát: most írtam versenyművet is erre a hangszerre, nemrég Győrben mutatta be Szűcs Máté és Rajna Martin. A brácsához próbáltam hozzáhangszerelni egy sötét hangzást. Ott is feladat volt, hogy hogyan tegyem a brácsát hallhatóvá. A próbafolyamat alatt hosszú ütemeket húztam ki.

‒ Dolgozol-e a Kis requiemmel párhuzamosan más új darabon is?

‒ Jelenleg főleg a disszertációmmal foglalkozom, tervezek egy zongoraciklust, amelyet a doktori koncertemre szánok. A prelúdium-hagyománnyal folytatnék ebben párbeszédet, különösen a Chopin prelűdökkel. Ez még kezdeti fázisban van. 2023/2024-ben egy San Francisco-i kórus rezidens zeneszerzője leszek, nekik fogok új műveket írni. Régóta foglalkoztat a zsoltár műfaja. De még azt sem tudom, milyen nyelven komponálnám. Egy korábbi kórusom is bemutatásra vár, a címe Elrejtőztél. Ez is zsoltár, de nem a bibliaiak közül való, hanem Vörös István költő 150 zsoltár című kötetéből. Ezt a művet május 19-én a BMCben fogja előadni a Kodály Kórus.

‒ Milyen nyelven írod a zsoltárokat, mármint nem a Vöröséit?

‒ A korábbi zsoltár-megnezésítésekből egy magyar, egy angol. Nem döntöttem el még, hogy a san franciscoiaknak milyen nyelven írok, de lehet, hogy magyarul, hiszen Kodályt, Bartókot és sok más szerzőt is magyarul tanulnak meg külföldi énekkarok. Messzebbre tekintő terveim között van egy 15–20 percesnek gondolt a cappella kórusmű, amelyet a most Hollandiában dolgozó Csillag Béni egy szlovén énekkarral tervez bemutatni. Northrop Frye kanadai származású irodalomtudós a bibliai szövegek angol irodalombeli megjelenéséről írt könyve, a The Great Code foglalkoztat, amelyben például egy háromszavas Blake-idézetből kimutatja, hogy az a King James fordította angol bibliának hét pontjára utal…