Nógrádi Péter újdonságai költészettől a táncig
‒ Nógrádi Péter műhelye üstként forrni látszik: sok és sokféle mű készül, vagy vár már készen bemutatásra. Találomra kezdjük A Trieszti öböl kórusművel. Hogyan kerültél kapcsolatba
Ottlik Géza soraival?
‒ A Magyar Művészeti Akadémia Fotóművészeti tagozatában Móser Zoltán, aki nemcsak fotóművész, hanem számos téren otthon lévő reneszánsz alkatként népművelő is, falujárásait kapcsolja össze a fényképezéssel. Ő hívta fel figyelmemet Ottlik Iskola a határon regényében a szinte verssé összeálló sorokra, s buzdított, kezdjek ezzel valamit. Először háromszólamú férfikart írtam belőle zongorakísérettel. Tavalyelőtti 70 év 70 percben szerzői estemen, amely a kárpátaljaiakat megsegítő jótékonysági célt is szolgált, a Szent Efrém Férfikar adta elő, de Bubnó Tamás a zongora elhagyását javasolta. A zongora anyagának a kórusba ültetése megviselő feladat volt. Korábban fordított irányú átalakítást könnyen véghez vittem, amikor kórusszólamokat kellett hangszerekre átültetnem, illetve ehhez önálló hangszeres anyagot konstruálnom. Itt azonban a zongoraszólam elrejtése nyolcszólamú férfikart eredményezett, ami magas hangjaival próbára tette a tenorokat. Végül ezt a verziót nem is mutatták be, én pedig eljutottam a vegyes karhoz mint megoldáshoz, aminek megszólaltatása a Cantemus Vegyeskarra vár. Ők Szabó Soma vezetésével a kortárs magyar kóruszene legnagyszerűbb műhelye.
‒ Említs még, kérlek, befejezett, de eddig be nem mutatott műveket.
‒ Elsőként Pilinszky A Nap születése megzenésítését emelem ki. A Rádiónak a költő centenáriumára kiírt pályázatára komponáltam, de nem nyertem helyezést. Pilinszky líráját már korábban több ízben is zenésítettem. Ez a prózában elmondott szimbolikus mese mélyen megérintett. A fény és sötétség kontrasztjára épül, ami mindennapjaink része, nemcsak a reggel és este ellentétében, hanem erkölcsi tartalmakban is. Kamarazenekart használok, amely vonós együttesre épül. Ehhez néhány fúvós hangszer társul. A pályázat kívánalma szerint két énekes szólista szerepel benne. Még tervezem kiszélesíteni énekkar bevonásával.
‒ Szívesen avatkozol be meglévő, már lezárt kompozícióba?
‒ Igen. Már megtettem például az Isten a szekéren című kamaraoperámban is, amelyben a partitúra a vihar dühöngését kifejező zsoltárszövegekre írt énekkari anyaggal bővült. De írtam már néhány kórusomból dalt is.
‒ Kérlek, avass be jövőbeli tervekbe is.
‒ Tervezek egy misét, nem hosszút, de számomra új feladatot jelent, hogy nem latin, hanem magyar szövegre írom. Egy korábbi latin misémben kórus nem, csak négy szólista szerepelt, a készülő magyarban ellenben szólisták nincsenek, csak énekkar. Kodálynak, Bárdosnak is van magyar nyelvű miséje. Nálam ennek előzménye a Monteverdi Kórus fennállása 50. évfordulójára a karnagyuk, Kollár Éva által rendelt Te Deum, amelyet ugyancsak magyarul írtam meg, s készülök egy magyar Magnificattal is.
‒ Amikor hagyományos szakrális szöveget anyanyelven zenésítesz, érzel-e különbséget hozzáállásodban, értelmezésedben? Zeneszerzői munkádat befolyásolja-e, hogy más a nyelv?
‒ Megesett, hogy magyaros zenei elemet vittem a latin szövegbe is. Mivel a magyar nyelv ritmusa más, másként formálódnak a dallamok. A készülő misében az Uram, irgalmazz kvintváltó szerkezetű lesz. A miseírás tisztelgés az európai kultúra iránt. Hiszen tudjuk, az európai zene első nagy formája a mise volt. Kétféle megvalósításban gondolkozom: orgona-, vagy zongorakíséretes változatban, illetve zenekariban. Jóllehet a templomi gyakorlat az utóbbinak nem kedvez, mert mint Deák András karnagy jelezte, a csekély próbaszám nem szolgálja új művek műsorra tűzését.
‒ A zongora-, illetve orgonakíséret lehet akár akkordikus alátámasztás csupán, ám ha zenekar
társul a kórushoz, azt nyilván jobban összeszövöd vele.
‒ Valóban így van. Ilyen szempontból mindegy, hogy milyen szövegű műről beszélünk. S van egyéb bemutatásra váró kottám is, például Ady-dalok zongorával. Részt vettem a Rádió Petőfi 200 zeneszerző versenyén is, ahol ugyan díjat nem nyertem, de mint Devich Márton csatornaigazgató írta, Száll a felhő, száll a madár darabomat a gyermekkórusnak megtanulásra és előadásra javasolják, tehát az a következő években bemutatásra kerül. Az Arany Lacinak megzenésítésével is pályáztam, abból állítólag hetet-nyolcat is beküldtek a szerzők… Most birkózom Petőfi 23 évesen írt Láttál-e a róna felett kezdetű, nála ritka, időmértékes versével, még nem tudom, kórus lesz-e, vagy zongorakíséretes dal. Tél című Radnóti vegyes karom is bemutatásra vár, akárcsak Morgenstern Akasztófa-dalaiból A rabbi Orbán Ottó fordításában, s Petőfi Csokonaija. A sor végén megemlíthetjük Légyhessegető című, saját szövegre írt gyermekkaromat is,mely a nyári házban tapasztalható légyinvázió tarthatatlanságáról szól.
‒ Eszerint utóbbi, már munkahelyi feladatoktól mentes éveid sok komponáló idővel
ajándékoztak meg.
‒ Idővel is, tűnődéssel is. Még nem említettünk bontakozó hangszeres darabokat, pedig arra felkérésem is akad. Az egyiket, csellóra és zongorára már elkezdtem, a másik fagottra készül majd, még nem tudom, hogy szóló, vagy más hangszerrel társítom. Onczay Csaba buzdított, hogy fia, Zoltán számára írjak. Ez mozgalmasan indul, újabban keresem a mozgalmasság kihívásait, az aszimmetrikus ritmusok világát, egyre inkább vonzódom az energikus zenéhez, ilyeneket hallgatok is. A tánc zenéje is inspirál. A fagottdarabnál szintúgy a ritmus, a metrumok kerülnek majd előtérbe, ezekkel „mérnökösködöm” most…
HOLLÓS MÁTÉ
