Régi hangszerek, új dimenziók

Jóllehet Doborján (mai nevén Raiding) egészen kis település, mégis prominens helyszíne az osztrák zenei és zenetudományi életnek, azon belül is a Liszt-játéknak és -kutatásnak. Ehhez egyfelől a Liszt Hall elnevezésű koncertterem áll a rendelkezésre a városban, amely 2006-ban épült meg közvetlenül Liszt Ferenc szülőháza mellett, másfelől a Liszt Bibliothek és annak különleges, a 19. századi billentyűs hangzásvilágot reprezentáló hangszergyűjteménye. A helyi templomból származó kis barokk orgonapozitív, az 1850-es (egyszer Liéges-ben Liszt által is megszólaltatott) Érard-zongora, valamint az 1815-ös Brodwood-asztalzongora sora immár teljessé vált egy frissen restaurált harmóniummal, egy úgynevezett Liszt Organnel, amelynek ünnepélyes felavatására október 26-án került sor.

A nem mindennapi hangszergyűjtemény létrejötte (csakúgy, mint a doborjáni kulturális események megvalósulása) egy helyi szervezetnek köszönhető – Ausztria egyetlen aktívan működő, több évtizedes múlttal bíró Liszt Társaságának. Az egyesület elnöke Manfred Fuchs, míg tiszteletbeli elnöke és voltaképpeni művészeti vezetője Martin Haselböck, neves bécsi orgonista-karmester. Ő ekképpen nyilatkozott nekem a társaságról, Lisztről és saját előadói célkitűzéseiről:

„A Liszt Társaságon belül működik a Liszt Akadémia, amelynek tagjai Liszt Ferenc munkásságával foglalkozó zenetudósok. A két szervezet kapcsolatai személyi szinten már kialakultak, így most az intézményi együttműködéseinket próbáljuk erősíteni. Vannak egyébként kiadványaink is, Lisztnek ugyanis a mai napig felbukkannak elfeledett darabjai; eddig nagyjából tíz ilyen művet adtunk közre. Én eléggé fiatalon kapcsolatba kerültem Liszt munkásságával, amikor Weimarba mentem, és az ottani könyvtárban rátaláltam az orgonaműveire. Azóta az életem része, és a munkámé is, hogy felfedezzem, közreadjam, valamint felvételen rögzítsem a darabjait. Az Orchester Wiener Akademie vezetőjeként rengeteget tanulmányozom a komponista zenekarának méretét és az akkori hangszereket. Együttesemmel (mely nem mellesleg Doborján rezidens zenekara is) az autentikus hangzásvilág visszaadására törekszünk, így eredeti 19. századi instrumentumokat használunk. Jelenleg is tartó nagyszabású vállalkozásunk Liszt összes zenekari művének lemezre vétele, melyek közül most a szentekhez kapcsolódó alkotások vannak terítéken. Az első néhányat tartalmazó lemez a minap jelent meg, október 21-én. Liszt zenekara rendkívül forradalmi, ezért terveink szerint a jövő évi szimpózium témája éppen a liszti hangszerelés és hangszerhasználat lesz.”

Az idei szimpózium pedig a Sakral und Profan bei Liszt címet kapta, és Liszt szakrális művei mellett – a hangszerátadóhoz szorosan kapcsolódva – a harmóniumok kerültek a középpontba. A weimari Albrecht von Massow referátumának fő kérdésfeltevése az volt, hogy milyen zenei adottságok idéznek elő szakrális tartalmat a szerző instrumentális műveiben (Sakrale Ästhetik in Liszts Instrumentalwerken). A metrumra, tempóra, formára, előadói utasításokra és egyéb tényezőkre kiterjedő spekulatív vizsgálat útján végül a hangnemekben, azon belül is az É-dúr sajátos jelentésrétegeiben lelt lehetséges válaszra. Ezt követően Patrick Boenke bécsi kutató adott elő, az előzetesen meghirdetettekkel ellentétben nem Liszt szentlegendáiról, hanem arról, miképpen lehet jelen szakrális tartalom olyan világi, vokális vagy tisztán hangszeres szerzeményekben, amelyek zenei anyagát a komponista más saját művéből emelte át (Das Sakrale im Profanen: Poetisierungen geistlicher Gedanken in Liszts Instrumentalwerken). Harmadikként Klaus Aringert hallhattuk Grazból, aki az Évocation à la Chapelle Sixtine zenekari változatával foglalkozott: előbb felidézte az előzményeket, közöttük Liszt Sixtus-kápolnában tett látogatásának anekdotáját, majd alapos analízisnek vetette alá a partitúrát, elsősorban a rézfúvós és ütőhangszeres szólamok bizonyos kulcsfontosságú szakaszait (Liszts „Évocation à la Chapelle Sixtine” für Orchester).

A negyedik előadó és egyben a restaurált Liszt Organ felavatója Szabó Balázs orgonaművész-orgonaszakértő volt, a doborjáni Liszt Társaság újonnan megválasztott tagja. A művész elmondása szerint a kezdetektől fogva kitüntetett figyelemmel fordult az autentikus hangzásesztétika és -ideál felé, emiatt kezdett el különféle korszakok harmóniumaival, zongoráival és egyéb billentyűs hangszereivel foglalkozni. Az instrumentumoknak ugyanakkor nem csak beható tanulmányozója, hanem egyúttal restaurátora is. 2013-ban például egy, a Liszt-hagyaték részét képező Piano–Orgue-ot újított fel, de a Zeneakadémia monumentális Voit-orgonájának helyreállításában is kulcsszerepet játszott. Mostani, Liszts Spezialinstrumente im Kontext seiner Zeit című előadásában olyan speciális hangszereket mutatott be, amelyek közvetlenül kapcsolódnak Liszt életéhez és munkásságához; két kombinált billentyűst – a hárommanuálos Piano–Lisztet és a kétmanuálos Piano–Orgue-ot –, továbbá a Liszt Organt. Utóbbiról, a most felavatott harmónium típusáról így fogalmazott:

„A Liszt Organ egy speciális harmónium-modell, a bostoni székhelyű Mason & Hamlin cég alkotta meg 1876-ban. Ez a cég elsősorban cabinet organeket gyártott, a korszak szokványos amerikai harmóniumainak különböző válfajait. Mivel jól tudták, hogy Lisztet érdeklik az efféle billentyűs hangszerek, ezért készítettek egy csúcsmodellt, amelynek külseje jóval igényesebb volt az átlagos korabeli verzióknál, emellett a Liszt által preferált francia harmóniumokra jellemző hangterjedelemmel, diszpozícióval és technikai lehetőségekkel rendelkezett. Küldtek is belőle egyet a zeneszerzőnek. Az elnevezés nyilvánvalóan jó reklámfogás lehetett, ugyanis a Mason & Hamlin egy idő után már nem csak ezt az egymanuálos modelljét hívta Liszt Organnek, hanem az összes superior kategóriás harmóniumát. A most felavatott példány a kétmanuálos típus church modell-verziója, amely kinézetre olyan, mint egy orgona: a felső részén aranyozott dekorsípokat helyeztek el azért, hogy könnyebben el lehessen adni a templomokba. De minden hangkeltéshez szükséges alkatrésze alul, a hangszertestben található. Egyébként a Liszt Organ ára nagyjából egy évi átlagos keresetnek felelt meg, tehát kimondottan csak a felsőosztály számára volt elérhető, emiatt nem sok készült belőle.”

Liszt Organ (fotó: Szabó Balázs)

Az orgonaművész úgy véli, az ilyen és ehhez hasonló 19. századi billentyűsök (noha ma már általánosságban „kezdetlegesnek” tartják őket a modern zongorákhoz vagy orgonákhoz képest) rendkívül értékesek a korhű interpretáció kialakítása szempontjából. Technikai jellegzetességeik révén egészen speciális játékkultúrát tesznek lehetővé, ezáltal sokkal közelebb engednek minket a korabeli szerzők világához és elképzeléseihez, illetve az akkori előadói gyakorlathoz. Ez be is igazolódott a szimpóziumot követő hangszeravató koncerten. Szabó Balázs igen megfontoltan épített fel minden zenei folyamatot, játékából mégis kitűnt az ösztönösség; keze alatt a hangszer valósággal életre kelt, és természetükhöz hűen elevenedtek meg a legkülönfélébb zenei anyagok. Nem véletlenül, hiszen a hangverseny programját javarészt ő maga állította össze, mindenekelőtt a Liszt Organek adottságaiból indulva ki.

„Martin Haselböck annyit kért tőlem, hogy két kompozíció mindenképp szerepeljen a műsorban: az egyik a mezzoszopránt és orgonát foglalkoztató Sancta Cecilia (S. 343), a másik az Années de pèlerinage harmadik kötetének nyitódarabja, az Angelus (S. 163). Haselböck azért fordult hozzám ezzel a kéréssel, mert ezeket a műveket a hangversenyt megelőzően lemezre is rögzítettük. Minden mást én választottam, így a Zwei Vortragsstückét (S. 268), az Ave maris stellát (S. 34), a Le Crucifix-t (S. 342), a Nun Danket alle Gottot (S. 61), valamint Sigfrid Karg-Elert Adoration (Alla Liszt) című tételét. Sajnos a program az utolsó pillanatban módosult: Sofia Vinnik betegsége miatt a két vokális számot le kellett cserélni, helyettük a Koronázási miséből (S. 11) hangzott el az Offertórium és a Benedictus hegedű-orgona átiratban. Igazság szerint nagyon óvatosan kellett válogatnom, mert minden harmónium egyedi tulajdonságokkal bír, így sosem tudható előre, hogy pontosan mire lehet számítani. Mint kiderült, ebben a Liszt Organben kifejezetten sok lehetőség rejlik, remekül lehet játszani a hangszínekkel, a speciális 16lábas regisztertől (Corno 16’) igazán életre keltek a darabok. Úgy gondolom, összességében sikerült megmutatni azt, mit tud ez a hangszer, és azt is, milyen fantasztikus ez a repertoár. Karg-Elert tételével pedig egy kis kitekintést is nyújthattam a liszti hangzás- és színvilág utóéletéről.”

Szabó Balázs számára a legnagyobb előadói kihívás ezúttal az volt, hogy a hangzásképet aközben kellett dinamikussá és hajlékonnyá tennie, miközben a levegőt egy másik személy termelte a hangszerhez. Sokat játszik ugyan harmóniumon, de általában olyan típusokon, amelyeken a levegőtermelést maga irányíthatja lábbal, ezért teljesen újszerű élményt jelentett neki az, hogy már-már kamarazenei összjátékban kellett együttműködnie a fújtatósegéddel, Wolfgang Karnerrel (aki nem mellesleg ennek a Liszt Organnek a restaurátora). Ám a művész a fújtatás módján és a Liszt Organ speciális tulajdonságain felül egy általánosabb körülményt is tekintetbe vett egyéni interpretációjának kialakítása során:

„Hiába volt Liszt számára kulcsfontosságú mind a harmóniumok, mind a zongorával kombinált harmóniumok világa, utóbbi hangszertípusra mégsem születtek művei. Ráadásul egyes kompozíciói (és ezek közé tartozik az Angelus is) a szerzői utasítás szerint harmóniumon és zongorán egyaránt előadhatók, de valójában kimondottan zongora- és kimondottan harmónium-szerű anyag is van bennük, ezért kombinált billentyűsön érvényesülnek a legjobban. Ez aligha véletlen: Liszt tudhatóan inspirációként használta a saját hibrid hangszereit, eleinte a szimfonikus műveihez, majd a kései, nagyon letisztult szakrális alkotásaihoz (mint amilyen az Ave maris stella is). Ennek ellenére, sajnos, csak egy-egy fennmaradt kézirata tartalmaz kombinált billentyűsre utaló bejegyzéseket – például a Jeanne d'Arc au bûcher (S. 293) egyik másolata. Ha azonban az ember Liszt más alkotásait is ilyen szemmel kezdi el nézni, akkor gyönyörű színeket fedezhet fel bennük, és egészen új dimenziók nyílhatnak meg előtte a mester billentyűs életművének értelmezésére nézve.”

NÉMETH KIRA

(Sakral und Profan bei Liszt: 3. Symposium der Liszt Akademie; Eröffnungskonzert der Liszt Organ Raiding, Liszt Bibliothek, 2022. október 26.)