Szentpáli Roland Fehérlófia táncjátéka

Rovatunk kompozíciók bontakozását szemlézi a szerzői műhelyben, de Szentpáli Roland esetében kitérővel kell kezdenünk. Ő ugyanis nemzetközi hírű virtuóz tubaművész, s bár már messze tart komponista bemutatkozásától, nem emlékszünk, hogyan is fénylett fel ez a pálya.

‒ Testnevelés tagozatra jártam nyíregyházi általános iskolámban, s 12 éves koromban villámcsapásként talált meg a zene. Énektanárunk, Barna János hegedűn játszotta el nekünk Bach G-dúr menüettét, ez változtatta meg az életem. Neki nem volt ideje engem hegedülni tanítani, így elküldött a zeneiskolába, ahol viszont idősnek tartottak a hegedűtanulás megkezdéséhez. Elkezdtem keresgélni a hangszerek között. A tuba nagy mérete miatt tetszett meg. Lukács Sándor tanár úr vett gondjaiba, aki a tiszthelyettesi képzőben későbbi zeneakadémiai professzorom, Szabó László növendéke volt, így rögtön felrajzolódott a zenei családfa. A zeneszerzés nyomban párhuzamosan indult 1989-ben. Nem volt internet, kottához jutni nehéz volt, szinte csak az EMB belkereskedelemben kapható kiadványai voltak elérhetők. Ezeket zsebpénzemből meg is vettem, Lendvay, Hidas, Bogár, Szokolay és mások narancssárga borítós kottáit játszottuk rézfúvós a zeneiskolás kvintettemmel. A Rádió műsorújságában kijelöltem a rezes műsorokat, felvettem, s a kottában akkor nálunk még nem elérhető műveket hallás után lejegyeztem, hogy előadhassuk. Ez 12–13 évesen kitűnő szolfézs stúdium volt számomra. Persze Arnold, vagy Forsythe kvintettje kifogott rajtam. Így jött az ötlet: írjak magunknak én olyasmit, amiben mindannyian megmutathatjuk, miben vagyunk erősek. Egyik kiváló trombitásunknak, Dávida Tamásnak szóló darabot is írtam, majd a Bartók konziban másoknak is, hiszen az gyűjtőtégelye volt a tehetséges fiatal muzsikusoknak. 15 évesen abszolút első lettem az országos rézfúvós versenyen, erre jutalmul igazgatónktól és karmesterünktől, Szabó Tibortól lehetőséget kaptam saját kompozíció bemutatására a Zeneakadémia nagytermében. Két hét alatt kellett megírnom egy versenyművet teljes zenekari szólamanyaggal. Ez a szimfonikus kíséretű Concertino azóta is látható a YouTube-on. Felkérések követték egymást, mindig valakinek a koncertjére szóltak ezek, s ez az esztétikai irányt is meghatározta. Nyomon követhetők bennük nagy példaképeim: Bartók, Kodály, Sztravinszkij, Prokofjev, Sosztakovics… Pár éve zeneszerző barátaim buzdítottak, hogy jelentkezzem a Zeneakadémia zeneszerzés MA képzésére. Itt Tornyai Péter volt a főtárgy tanárom, de rajta kívül Horváth Balázs, Molnár Szabolcs elméleti órái, Fekete Gyula hangszerelési gyakorlata is nagyon hasznos volt. 40 fölött érdemes volna mindenkinek visszairatkoznia a Zeneakadémiára, máshogyan viszonyul a stúdiumhoz, mint fiatalon. 2023 szeptemberében újraalakult a Zeneakadémia nagy fúvósegyüttese, aminek én lettem a művészeti vezetője és karmestere. Célom, hogy ne a holland-angolszász-amerikai szórakoztató jellegű zenét játsszuk, hanem vagy értékes átiratokat, vagy új magyar alkotásokat.

‒ Akkor hát térjünk beszélgetésünk eredeti tárgyára, a te készülő darabodra, a Fehérlófia táncjátékra. Egész estés?

‒ Igen. Az MMA-tól kaptam a hároméves ösztöndíjat, s most erre koncentrálok, alig fogadok el más felkérést. Hosszas kutatómunkám során Jankovics Marcell animációs filmje vált mérvadóvá, de elolvastam Arany László meséjét is – ami kevésbé hatott rám – és elemzéseket is a témáról. Népmese lévén a Fehérlófiának számos verziója van, ezekből kellett nekem a dramaturgia és a zene szempontjából legalkalmasabbat kiválasztani. Két hosszabb felvonásba foglaltam a darabot, az első 42 perc lett, most kezdem a másodikat. Mivel egyáltalán nem zongorázom jól, nem zongora mellett komponálok, nem írok particellát, hanem rögtön partitúrába írom, nem utólag hangszerelem. A normál szimfonikus hangszereken túl használok benne elektromos gitárt és basszusgitárt, valamint Hammond-orgonát is. Ne gondoljunk rockzenére, ezeknek az elektromos hangszereknek jelentős effektus-tárházuk van.

‒ A különleges hangszereket nemcsak színként alkalmazod, hanem jelen vannak az egész darab során?

‒ Igen. Zenekari muzsikusként pazarlásnak és koncepciótlannak érzem, ha kevés hangért van jelen egy szólam. Például a tubásoknak Dvořák IX. szimfóniájában mindössze hét hang jutott… Én inkább feladatot szeretek adni a zenészeknek.

‒ A Fehérlófia történetet valamilyen értelmezésben, súlyozásban jeleníted meg?

‒ A Fehérlófia nagyon erős mondanivalójú mese. Nagyobb konzekvencia van benne, mint a Tűzmadárban, a Petruskában. Ez a pusztai népek egyik legősibb meséje, amely erősen kapcsolódik az asztrológiához. Fehérlófia találkozik – mint utólag kiderül – két testvérével, Kőmorzsolóval és Vasgyúróval, akikkel meg kell küzdenie, ahogy egy családban is szokás egymásért, egymás mellett. Majd együtt elindulnak egy úton, testvérként számítva egymásra, s együtt megküzdenek olyan különös lénnyel, mint a pl. Hétszűnyű Kapanyányimonyók, akinek szuper ereje van, s aki először legyőzi Fanyűvő mindkét testvérét, de Fanyűvő felülkerekedik rajta, és meg is szégyeníti. Itt a népi értékek szerint óriási morális veszteséget szenved Fanyűvő, ezért további megpróbáltatásokon kell keresztül mennie ahhoz, hogy visszanyerje becsületét, megbecsültségét. Később Fanyűvő megmenti a három sárkánytól a három királykisasszonyt. Az első sárkány a bálványimádás, a hamis isten imádása, a második sárkány a háborúskodás, a harmadik a féktelen urbánusodás. Fanyűvő, a Kőmorzsoló és a Vasgyúró az akkori parasztság szimbóluma: a juhászé, a földművelőé és a mesteremberé. E három ember a korabeli hierarchia lenyomata is egyben. A három főszereplő így kapcsolódik a népünk történetéhez. Szerintem Arany Lászlónak ebben tárgyi tévedése van: azt gondolta, hogy a Fehérlófia külön személy, holott Fehérlófia úgy vághatott az útnak, hogy ki kellett nyűnie egy fát. Miután kinyűtte, lehántotta a kérgét, tehát mögé látott a dolgoknak, elég okossá vált ahhoz, hogy elinduljon az úton. A sárkányok legyőzése, a királylányok megmentése után megóvja a Griffmadár fiókáit az esőtől: ez jellemfejlődés, hiszen az ellenségének a sarját menti meg. Egyezséget kötnek a Griffmadárral, hogy felviszi, de közben táplálnia kell a Griffmaradat, különben mindketten visszazuhannak. A végére elfogy a 12 ökör és a 12 akó bor, így már saját testéből ad, s ez az utolsó stádiuma az önfeláldozásnak: saját fizikai kiterjedéséből áldoz fel az ellenségének, aki neki szívességet tesz. A gyerekeknek ez nem feltétlenül derül ki, de a történetet újból és újból elmondó felnőtt lépésről lépésre megérti. Feljutnak végül a Griffmadárral a felvilágra, s egy nagy násszal ér véget a mese.

‒ Ez egy mese, tehát a gyerekközönséghez is szól. Mennyire akarod meséssé tenni, vagy netán nem is veszed figyelembe a mese és gyermek összefüggést?

‒ Egyáltalán nem törődöm ezzel. Amint a Petruska, a Tűzmadár, a Diótörő, a Csipkerózsika is mese, de szerintem nekem ezzel nem kell foglalkoznom. Az MMA által elfogadott Fehérlófia történetet kell megírnom, amely értékes mondanivalóval bír, nekem pedig ezt kell aláhúznom, zenébe komponálnom. Hogy gyermek, vagy szülője, vagy ketten együtt hallgatják, nekem nem releváns. A bennem ehhez a meséhez ébredő zenét kell megírnom. Jankovics is pszichedelikus animációs filmet készített e meséből, amit a gyerekek tátott szájjal, kerek szemmel néznek végig, mi felnőttek pedig már többet értünk a szimbolikájából. Olyan darabot igyekszem írni, amely jól illeszkedik a történethez, van benne progresszió, és akár extrém játékmód és effektus is. Amikor küzd az alvilágban a három sárkánnyal, az szerintem nem lehet dúr-moll akkord. Ha a gyerekek bejönnek egy ilyen előadásra, és megérzik, hogy valamilyen agresszióról van szó, akkor indokolttá válik a durva hangzás is. Mindig is az volt a filozófiám, hogy nem lehet dúr-moll akkordokkal megoldani mindent, fontos, hogy a szerző hogyan építi fel disszonanciáit, s hogy azokat hogyan oldja föl. Ha ez nincs jól szervezve dramaturgiailag, a legegyszerűbb dúr-moll akkordok is elolvadnak, de ha igen, akkor a legdisszonánsabb kompozíció is lehet az utolsó pillanatáig élvezetes zene. Én ez utóbbiban hiszek, eszerint szeretném megírni a darabomat.

HOLLÓS MÁTÉ